- Apr 01, 2025
- Stratégia
Bevezetés
A FOMC előtti bejelentések sodródása egy jól dokumentált anomália, amelyben a részvények abnormálisan pozitív hozamot mutatnak a Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) üléseit megelőzően, ami kihívás elé állítja a hagyományos eszközárazási modelleket. Ebben a blogbejegyzésben ezt az anomáliát tesztelem 2024 decemberéig tartó adatok felhasználásával, és azt tapasztalom, hogy az anomália továbbra is fennáll annak ellenére, hogy több mint egy évtizede publikálták. Az eredmények megerősítik, hogy ez a sodródási jelenség különböző ETF-ekre érvényes, és nagyobb hatással van a nagy volatilitású környezetekben. A hármas tőkeáttételű ETF-ekre alkalmazva a stratégia 8-9%-os utóköltség CAGR-t érhet el, körülbelül 0,6-os Sharpe-mutatót és csak 5%-os kereskedési időt.
Háttér
Az FOMC kamatdöntéseinek pénzügyi piacokra gyakorolt hatása széles körben dokumentált, különösen a részvények és kötvények hozamára, valamint a volatilitás dinamikájára gyakorolt hatásuk. Noha jól ismertek a váratlan kamatváltozásokra adott tőzsdei reakciók, egyre több kutatás rávilágít a szisztematikus megtérülési mintákra az FOMC bejelentéseit megelőző napokban.
Lucca és Moench (2015) alapvető tanulmánya a FOMC előtti bejelentések sodródásának jelenségét dokumentálja, egy olyan tartós mintát, amelyben az S&P 500 index jelentős pozitív többlethozamot mutat a tervezett FOMC-ülés előtti 24 órában. 1994 óta ezek a FOMC előtti hozamok a teljes éves realizált többlet részvénypiaci hozamok több mint felét tették ki, ami meglepő eredmény, mivel a kötvények, devizák vagy áruk esetében nem figyeltek meg hasonló mintát. Nevezetesen, hogy ez a sodródási jelenség a bejelentést követően nem fordul meg, ami arra utal, hogy nem az azonnali információközlés, hanem a befektetők fokozatos pozicionálása a monetáris politikai döntések előtt.
A FOMC előtti sodródás jelensége részben a makrogazdasági kockázatviselés kompenzációját tükrözheti. Savor és Wilson (2013) azt mutatják, hogy a várható hozamok szignifikánsan magasabbak a tervezett makrogazdasági bejelentési napokon (beleértve az FOMC üléseit is), mint más napokon, ami arra utal, hogy a kockázati prémium befektetői követelnek eszközöket a politikai eseményekkel kapcsolatos bizonytalanság közepette. Mivel azonban ez a sodródás inkább a bejelentés előtt, mint utána következik be, eltér a hagyományos makrogazdasági kockázati felártól. Ez kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy ezt a mintát információs aszimmetriák, kockázatalapú tényezők vagy befektetői magatartási torzítások okozzák-e.
Az utókövetési tanulmányok a pre-FOMC hatások robusztusságát és alakulását vizsgálják. Cieslak, Morse és Vissing-Jorgensen (2019) kiterjeszti az elemzést annak kimutatására, hogy az FOMC közvetett módon befolyásolja a részvényhozamokat a politikai ciklus során, mivel a befektetők a Fed lépései alapján módosítják kockázati kitettségüket. A legújabb bizonyítékok azt sugallják, hogy a FOMC előtti sodródás most a sajtótájékoztatókat is magában foglaló találkozók köré összpontosul, míg a sajtótájékoztatók nélküli találkozók már nem ugyanazt a mintát mutatják (Lucca és Moench, 2018). Ez az elmozdulás azt jelenti, hogy a befektetők egyre inkább a monetáris politika kommunikációs részére összpontosítanak, nem csak a kamatláb változtatására.
Az FOMC sodródás megértésének másik módja az FOMC ülésekhez kapcsolódó kockázati prémium. Liu, Tang és Zhou (2021) az FOMC kockázati prémiumot opcióárak segítségével becsülik meg, és azt találják, hogy az idővel széles körben változik, átlagosan 45 bázispontot jelent, de 1996 és 2019 között 1 és 326 bázispont között mozog. Tanulmányuk kiemeli, hogy a prémiumok magasabbak az alacsony fogyasztásnövekedés, az alacsony GDP-növekedés vagy az alacsony inflációjú piac idején. Ez azt sugallja, hogy a befektetők által az FOMC-vel kapcsolatos bizonytalanság elviselésére vonatkozó kompenzáció dinamikus és a tágabb gazdasági feltételekhez kapcsolódik.
Összességében a szakirodalom meggyőző bizonyítékot szolgáltat az FOMC ülései körüli pozitív ársodródásra, ami abnormális hozamokat eredményez a bejelentést megelőző napokban és órákban. Az alábbiakban ezt a hatást szemléltetem a SPY 2014 januárja és 2024 decembere közötti 1 perces adataival, mérve az áreltolódást a tervezett FOMC ülések előtt és után, amelyek mindegyike két napot ölel fel. Az alábbi diagram ezen időszakok összesített átlagos hozamát ábrázolja.
Nyilvánvaló, hogy az árfolyam az ülést megelőző nap zárásától kezdett felfelé sodródni, és tovább emelkedett az ülés utolsó napjának végéig. A sodródás a második nap második felében tetőzött és ingatagabbá vált, egybeesve az FOMC politikai döntésének időpontjával és a Fed elnökének ezt követő sajtótájékoztatójával.
Stratégia
Nézzünk most egy kereskedési stratégiát, amelyet ennek a mintának a kihasználására terveztek.
Adat
Ezt a stratégiát a SPY 1993. januári kezdetétől 2024 decemberéig tartó záróadataival tesztelem, amelyeket az EODHD-től szereztem be. A QQQ és a 3x tőkeáttételes SPXL és TQQQ ETF-ek eredményeiről is beszámolok. Az elemzés csak az ütemezett Fed-üléseket tartalmazza, a mintában az első néhány év elsősorban egynapos ülésekből állt, míg a kétnapos ülések a későbbi években váltak gyakoribbá.
A túlzott hozam és a Sharpe-mutató számításaihoz a FRED (St. Louis Federal Reserve Bank) 3 hónapos kincstárjegy árfolyamát (DTB3) használom.
Teszt
Ennek a mintának a hatékonyságának értékelésére felállítottam egy kereskedési stratégiát, amely az FOMC ülés előtti nap zárásakor hosszú pozícióba lépett, és az utolsó napi ülés végén kilépett. Kétnapos munkamenet esetén ez azt jelenti, hogy az első munkanap előtti napon be kell lépni egy hosszú pozícióba.
A stratégia készpénzben kockázatmentes kamatlábat keres, és 5 bázispontos egyirányú költséget feltételezve, tranzakciós költségekkel és anélkül jelentem az eredményeket.
KÉM
A stratégia CAGR-je körülbelül 4%, Sharpe-aránya pedig 0,5-0,6. Alacsony volatilitása nagyrészt annak köszönhető, hogy csak a kereskedési napok 5%-án kereskedik, mivel a Fed jellemzően évente nyolcszor ülésezik. Figyelemre méltó, hogy a stratégia a fenti tanulmány után is jól teljesít, bár 2016 és 2019 között fennsík volt, mielőtt ismét lendületet vett volna az elmúlt években.
Azt vizsgálva, hogy a stratégiai hozamok különböznek-e a nem FOMC napokon elért hozamoktól, azt tapasztalom, hogy a különbség statisztikailag erősen szignifikáns, ami további bizonyítékot szolgáltat az FOMC ársodródás egyedi természetére.
Annak tesztelésére, hogy ez a stratégia képes-e magasabb hozamot generálni, a QQQ-ra és a 3x tőkeáttételű TQQQ és SPXL ETF-ekre alkalmaztam, amelyek felerősítik a piaci mozgásokat.
SPXL
Bár ez a stratégia csak a napok 5%-ában kereskedik, 8-9%-os CAGR-t biztosít a hármas tőkeáttételű ETF esetében. A költségek utáni Sharpe-mutató körülbelül 0,6, a maximális lehívás körülbelül 18%, a lehívás és a volatilitás mutatója pedig 1,3, ami vonzó sok más stratégiához képest.
A bizonytalanság hatása
Korábbi kutatások pozitív kapcsolatot találtak az FOMC ársodródása és a piaci bizonytalanság között, ami arra utal, hogy a sodródás erősebb a nagy bizonytalanság időszakaiban. Ez alátámasztja a bizonytalanság feloldásának hipotézisét, amely szerint a befektetők felárat követelnek a politikával kapcsolatos kockázatok vállalásáért az FOMC ülései előtt, és a hozamok a bizonytalanság eloszlásával módosulnak.
Ennek tesztelésére megvizsgálom a kapcsolatot a VIX szintjei kereskedésbelépéskor és a kumulatív stratégiai hozamok között az FOMC értekezletek során. Ezután a VIX szinteket kvartilisekre osztom, és minden intervallumon belül ábrázolom az átlagos stratégiai hozamot.
A minta lényegesen erősebb a nagyobb piaci volatilitás időszakaiban, míg az alacsony volatilitású környezetben a nullához közelít. Ez arra utal, hogy a stratégia nemcsak a FOMC előtti ársodródást használja ki, hanem diverzifikációs előnyöket is biztosít, különösen a fokozott piaci volatilitás időszakaiban, amikor a hagyományos részvénystratégiák gyakran nehézségekkel küzdenek.
Befejezésül
Úgy látom, hogy a FOMC előtti ársodródás, amelyet először Lucca és Moench (2015) dokumentált, továbbra is fennáll. Az eredmények különböző ETF-ekre vonatkoznak, beleértve az SPY-t, a QQQ-t és a tőkeáttételes ETF-eket, például a TQQQ-t és az SPXL-t. Nevezetesen, bár ezt a hatást több mint egy évtizede tették közzé, a stratégia az elmúlt években továbbra is pozitív, kockázattal kiigazított hozamokat generált. Az egyik legszembetűnőbb megfigyelés a sodródás erőssége és a piaci bizonytalanság közötti kapcsolat, a VIX-tel mérve. A sodródás és a stratégiai hozamok szignifikánsan erősebbek a nagy volatilitás időszakában, ami alátámasztja a felbontás-bizonytalanság hipotézist. Mivel a Fed egyre inkább az előremutató útmutatásokra és kommunikációkra támaszkodik, a befektetőknek fel kell ismerniük, hogy az FOMC sajtótájékoztatói ma már kulcsszerepet játszanak a piaci mozgások előmozdításában.
A stratégia megismételhető mintát mutat, amely vonzó lehet a befektetők számára, különösen azok számára, akik tőkeáttételes ETF-eket használnak, és CAGR-értéke körülbelül 9%, annak ellenére, hogy az esetek csak 5%-ában kereskednek. Erőteljes teljesítménye nagy volatilitású környezetben azt sugallja, hogy diverzifikációs előnyöket biztosít a részvénybefektetők számára. Ez a megközelítés kiterjeszthető más makrogazdasági bejelentésekre és információvezérelt eseményekre az FOMC ülésein túl, ami potenciálisan növeli a kereskedési gyakoriságot és a megtérülési lehetőségeket az egyesült államokbeli és nemzetközi piacokon.